4. Fejezet: Ismerkedés

Pár perccel később hallom a dudaszót, de nem mozdulok. A telefonom is csipog, jelezve az üzenetemet, de nem foglalkozok vele. Egyenlőre. Majd amikor Zayn ráfekszik a dudára, és percenként 5 SMS-t küld, akkor felkapomra magamta a ruháimat és papucsban kirohanok.
- Nem megyek.
- Már miért ne jönnél? - rázza a fejét - Mert félek - suttogom remélve, hogy nem hallja.
- Miért? - vált hangerőt.
- Még kérdezed? - beszélek továbbra is lehajtott fejjel.
- Ezerszer elmondtam, hogy nem én irányítottam a cselekedeteimet.
- Tudom, de... - akadnak meg bennem a szavak.
- De? - nyúl jobb kezével az állam alá, és gyengéden megemeli fejemet.
- Nem tudok bízni benned - vallom be szemébe nézve.
- Mit tegyek, hogy tudj?
- Bizonyíts.
- Akkor eljönnél velem? - érdeklődik, és közelebb von autónak dőlt testéhez.
- Hova? - nézek fel rá, és a kezeim hirtelen feleslegesek lesznek, nem tudom mit kezdjek velük.
- Hozzám. Beszélegetni - emeli ki az utolsó szót.
- Redben, csak felhúzom a cipőm - adom meg magam, és berohanva leveszem a pizsim, majd ténylegesen is belebújok a cipőmbe.
- Csini vagy - szólal meg, amíg az ajtót zárom be.
Lepillantok a ruhámra és elmosolyodom.
- Semmi extra - megyek mellé.
Azon kapom magam, hogy legszívesebben megcsókolnám. Sokáig nézem a telt ajkait. Olyan csábítóak, ahogy formálják a szavakat. Várj, formálják a szavakat?!
- Daen! - szólít meg.
- Ömm, mi? - rázom a fejem.
- Mondom, nem akarsz beülni? - mosolyog, és a nyitott kocsiajtóra mutat.
- Ja de, ne haragudj - hajtom le a fejem, és zavaromban inkább gyorsan bepattanok.
Ő is beszáll, majd beindítja a motort és kiáll a behajtóról. A csend kínos, így megkockáztatom megtörni.
- Bekapcsolhatom? - mutatok a rádióra.
Bólint, és kezünk egyszerre indul el a nagy gomb felé, és figyelmetlenségünk miatt találkoznak. Elpirulva rántom el a kezem, és kezemet alig láthatóan maszírozni kezdem ott, ahol hozzám ért. Mintha villám csapott volna belém. Közben a rádióban ismerős dallamok szólalnak fel. Én dúdolni, Zayn pedig énekelni kezd, amikor is homlokon csap a felismerés: ez az ő daluk. Ismét a rádióhoz nyúlok és hangosabbra tekerem.
"And I will hold you closer
Hope your heart is strong enough
When the night is coming down
We will find the way
Throught the dark
And you don't need
You don't need the worry
And you will see, is easy to be loved
And now you wanna be loved"
- Gyönyörű szám - nézek rá.
- Kössz - nevet.
Egy pillanatra rám emeli tekintetét, én pedig elveszek gyönyörű szép íriszeiben. A szám véget ér, és ő elkapja rólam a tekintetét, de én továbbra is őt figyelem.
- Nézd, én sajnálom a múltkorit.
- Hagyjuk ezt most. Kérlek. Már bocsánatot kértél, elfogadtam. Ha nem is teljesen, de megbocsájtottam - öltök magamra egy hamiskás mosolyt.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy nem akarsz feljelenti, vagy valami más.
- Sosem voltam az a fajta. Haragot se tudok sokáig tartani. Ha nemnis csináltam semmit, akkor is bocsánatot kérek - vonok vállat.
- És ez milyen jó tulajdonság.
- Utálom.
- Akkor ez egy rossz tulajdonság - feleli halál komoly arccal, mire felnevetek.
Őszintén. Hosszú idő után elsőször.
- Megérkeztünk - szól úgy 5 perc csend után.
- Nahát. De szép. Egyedül laksz itt?
- Nem. A banda társaimmal.
- Luke is itt van? - dermedek meg ajtó nyitás közben.
- A kicsoda? - nevet zavarodottan.
- Luke. Tudod, a barna tüsis hajú gyerek ilyen körszakállas feeling-gel - mutogatok.
- Ja, Liam - nevet továbbra is, majd elkomolyodik - Itt lakik.
- Nem biztos, hogy be akarok menni - makacsolom meg magam.
- Már hogy ne szeretnél - nyílik ki az ajtóm és Luke-ot pillantom meg.
Vagyis Liam-et. Tök mindegy.
- Umm, szia - intek totál bénán.
- Nem harapunk - mosolyog.
- Aha. Nem így gondolom.
- Ugyan már. Előbb ismerj meg minket. Kérlek - néz rám Liam.
- Rendben. De csak mert ilyen szépen mosolyogtom - szállok ki mosolyogva a kocsiból.
- Mit kapnak a mosolyukért? - jelenik meg a lány Liam mellett.
- Inkább csak Zayn - dadogom, hisz nem akarom szétszedni Liam-et a barátnőjével.
- Értem - mosolyog - Danielle vagyok - nyújtja a kezét.
- Daenerys - fogadom el.
- Milyen szép neved van. Honnan jössz? - érdeklődik kedvesen, miközben belémkarolva húz a ház felé.
Ellenekezni se volt időm, így hát követem, Zayn-nel és Liam-mel a hátunk mögött.
- Írországból. Dublinban laktunk a szüleimmel 16 évig - hajtom le a fejem egy szomorkás mosoly kísérteben.
Danielle megáll az ajtó előtt, én pedig kihasználva az alkalmat felé fordulok.
- Hagyjuk ezt most kérlek.
- Persze - mosolyog és behúz a házba.
Az előtérben megpillantok egy csomó cipőt és kabátot, így bátorkodom kilépni a topánomból, de a fekete bőrdzsekimet magamon hagyom.
- Gyere - szól Zayn, amikor kicsit sokat időzök a képeken.
Belépek a nappaliba, ahol még három taggal bővűl a társaság. A három fiú előszeretettel nyomogatja az Xboxot, és csak egy pillantra kapják el onnan a tekintetüket, amikor Zayn krákog egyet. A fiúra kapják a szemüket, aki alig láthatóan felém biccent. Gyorsan megállítják a játékot, és rám koncetrálnak.
- Fiúk, ő Daenerys, Daen ők itt sorban Harry, Louis és Niall, aki szintén ír - magyarázza Liam.
- Te is ír vagy? - fordul teljes testével felém a szőke.
- Igen. Dublinban születtem - felelem.
- Daenerys - ízlelgeti a nevem, majd hirtelen vissza kapja rám kék szemeit - Nem a te szüleidet érte szerencsétlenség Dublin és Mullingar között? Jóban voltatok a szomszédommal.
Kate néni emlékére elmosolyodok.
- De - felelem nehezen.
- Sajnálom, nem akartam - mentegetőzik.
- Semmi baj. Már rég el kellett volna felejtenem őket - törlöm le azt a pár kibuggyanó könnyet.
- De.... - mondaná Niall.
- Gyere Daen. Menjünk fel - húz Zayn maga után, én pedig nem ellenkezem.

      Daen ruhája:

Csoport

Hejhóóó !! Aki vagy ezt, vagy a másik blogomat (katt!) olvassa, azt kérem, hogy lépjen be a CSOPIBA. Ott mindig megosztom majd a részeket és te is azt posztolsz amit szeretnél. :)

                Renn. xx

Novella

Bello Darlings !!

Tudom, kicsit késve, de amit erdetileg hozni akartam, az elsütötte volna a fő "poént" így írtam egy kicsit erotikusabbat. Ez a novella, majd bele lesz építve egy későbbi részbe, de szerintem a guszta részletek ott is kimaradnak majd, ha csak nem akarjátok, hogy benne legyen.
Jó olvasást ismét.

      Renn. xx

*- Zayn ne! Kérlek tegyél le! - kiabálok nevetve, amikor annak ellenére, hogy nem tud úszni, belerohan velem a jéghideg vízbe - Te nem vagy normális!
- Mikor voltam az? - kérdezi jogosan, mire csak nevetve nyomok egy puszit a szájára.
- Sose - felelem, majd kis ideig bámuljuk egymást, míg újra megszólalok - Zayn!
- Igen? - húz közelebb magához.
- Ígérj meg nekem valamit - nézek mélyen a szemébe.
- Persze. Mond csak.
- Ígérd meg, hogy mindig őszinte leszel velem. Én megbocsájtottam neked, most te jössz.
- Ígérem - néz a szemembe, és a nyomatíkosítás kedvéért kezeit elveszi derekamról és egyiket a szívére, másikat az égnek emeli.
- Ugye tudod, hogy az életeddel fogsz fizetni, ha mégse.
- Persze, hogy tudom. De erre nem fog sor kerülni, ne aggódj.
- Remélem - mosolyogok.
Ajkai hirtelen enyémekhez érnek, és lágyan megcsókol. Nyelve ugyan bejutásért könyörög, de nem adom meg, mert attól félek nem tudna.leállni. Meghitt pillanat ez. A nap pont megy le, mi pedig a Temze közepén állunk és egymást faljuk. Pár perc múlva elválunk, és homlokunkat összedöntve figyeljük egymást.
- Te is ígérj meg nekem valamit.
- Mit? - kérdezem, mert reménykedem, hogy valami csöpögős szöveget mond, amitől belefolyok a vízbe.
- Hogy egyszer eszel velem kézzel KFC-s csirkét - jelenti ki teljes komolysággal, mire lefagy arcomról a mosoly, és lehajolva kezembe merek egy kis vizet, majd ami menet közben maradt belőle a fejére locsolom.
Nos, igen. Ez körülbelül kettő cseppet jelent.
- Hű.... de meg lettem büntetve - nevet, én pedig sértődöttet játszva megyek ki a partra.
Ott ledőlök a törölközőmre, és úgy kémlelem az eget. Pár pec múlva Zayn, felém tornyosuló alakjával mindent eltakar, hajáról arcomra csöpög a víz.
- Szeretlek - suttogja.
- Én is - felelem hasonló hangerővel egy félénk mosolyt megresztve.
Orra enyémet érinti, amikor megcsókol, de most vággyaltelibb, mint a korábbi, és tekintve, hogy már senki nincs a parton, nem bánom. Nem éppen itt képzeltem el az elsőt, de így legalább különleges. Jobb kezét lassan csúsztatja le az oldalamon, miközben bal kezével továbbra is felettem tartja magát. Lábaimat felhúzom és kicsit feljebb tornázom magunkat a napernyő védelmébe. Hajába túrok, amikor áttér a nyakamra és nedves puszikkal lepi el azt, majd egy helyen megharapja és gyengéden szívni kezdi. Aprót sóhajtok, mire érzem, hogy elmosolyodik, de tovább csinálja. Én kezemet levezetem ágyékához, és párszor végisimítok férfiasságán, de elkapja onnan őket és összekulcsolva ujjainkat fejem főle helyezi. Ismét ajkaimat kényezteti, majd kicsit megharapja alsó ajkamat, mire ösztönösen nyitom résnyire számat, így nyelve kényelmesen befér a keletkezett résen, és kezdi el maszírozni az enyém. Sokáig faljuk egymást, míg elválunk és felsőtestemet kezdi kényeztetni. Aprót kuncogok, amikor rájön, hogy nem melltartó van rajtam, hanem a bikinim, így kikötni kell az anyagot és nem kikpacsolni. Percekig bajlódik vele, mikor is megunom és elszakadva mézédés ajkaitól bontom ki a felsőm csomóját.
- Kössz - dünnyögi a hasamba.
Felszisszenek, amikor vékony bőrömet fogai közé szorítja és ismét szívni kezd egy pontot. Vággyal telien túrok hajába, és erősen húzom fel magamhoz egy csókra, majd változtatok a helyzetünkön, és alulra száműzöm. Körmeimet oldalába mélyesztve csókolom meg, amíg ő fenekemet markolássza.
- Ó cica, eddig nem ismertem a szado-mazo énedet - morogja a számba.
- Fogd be és hagyj munkálkodni - válaszolom.
Elégedetten horkant egyet, és megadása jeléül leemeli rólam kezeit.
- Jó kisfiú.
Nevetve szántom végig nyelvemmel csupasz mellkasát, a gatyája szélénél azonban megállok, és vissza is megcsinálom az előző műveletet.
- Direkt csinálod? - próbálja takargatni keményedő férfiasságát.
- Igen - kacsintok.*

3. Fejezet: Bizonytalanság

Hey Darlings !!

Sajnálom, hogy kicsit lapos és semmit mondó lett, de mivel tegnap volt Valentin nap így gondoltam, hogy a videó mellé lesz még egy kis meglepi, ami délutánra várható.
Jó olvasást.

        Renn. xx

- Te mit keresel itt? - állok fel az asztaltól.
- Meg kell értened minket. - feleli.
- Jó, figyelj. Belátom nem teljesen a te hibátok, de mi lenne, ha leszállnátok rólam?! - akadok ki teljesen.
- Nem szállunk. Amíg meg nem bocsájtasz.
- Kedves..... - gondolkodok egy pillanatra a neven, amit Zayn korábban említett. - Luke!
- Liam, még mindig. - nevet.
- Akkor Liam. Az ilyet nem olyan könnyű a szőnyeg alá söpörni. Így is selejt vagyok. Majd ha bebizonyítjátok, hogy tudtok rendesek is lenni, és már nem nézek úgy rátok, mint valami kiéhezett szexállatokra, akik akárhol letepernének, akkor van miről beszélnünk. Most pedig kérlek távozz. - próbálom mellkasánal kicsit kiljebb tolni.
Nagyot sóhajt, majd zsebre vágva kezeit indul meg a kocsija felé, én pedig becsukom az ajtót, és nekidőlve csúszok le, míg fenekem a parkettát érinti.
- Miért velem történik ez? - nézek könnyeim mögül Marie-re.
- Csak jót akart. - simogatja a vállamat.
- Ha tudta volna kontrollálni magát, akkor nem lenne ez. - kezdek zokogni.
- Mit tettek veled?
- Nem akarok róla beszélni. - hajtom térdemre a fejem.
- Hidd el, könyebb lesz. Szóval ki vele. Mit tettek veled?
- Én... én. - kezdem, de a sírástól nem bírom folytatni.
- Gyerünk. - biztat.
- Kibilincseltek az ágyhoz, aztán... aztán pedig,.. kényszerítettek, hogy... - akadok el, és könnyeim még gyorsabban szátnják végig arcom. - Hogy. Orálisan kielégítsem őket. - próbálom szépen megfogalmazni magát a poklot. - Aztán kizárták a bilincset és lelöktek az ágyról, a számat bevertem a szekrény sarkába. Akkor.... akkor tört le a fogam. - állok meg a percre, majd erőt gyűjtve folytatom. - A hajamnál fogva visszarángattak, újra kikötöztek... és... nekem ez nem megy. - kezdek hisztérikus sírásba.
- Shhhhhh.... - csitít. - Add ki magadból.
- Betömték a számat és megerőszakoltak. Sikosító és minden nélkül. Annyira fájt. - szinte már sikítom a szavakat, majd tenyerembe temetem az arcom szégyenemben. - Azt se várták meg, hogy felizgulja.
- Ez nem a te hibád. Nem kell szégyenkezned.
- De többi erőszakot élveztem. Vagyis... nem mondanám erőszaknak. Csak kezdeti ellenállásnak a részemeről. - zokogok továbbra is. - Hogy került drog a szervezetükbe?
- Azt hiszem belerakrák az italaikba. A legerősebb partydrogot. Párduc a neve, vagy mi. Ha jól emlékszem, Zayn azt mondta, hogy agressziót vált ki az emberekből, és az itélőképességük teljes ronccsá válik. Olyanokra képesek, amikre egyébként soha. Nem érzékelik, hogy másnak rossz, amit tesznek. - magyarázza, és látom rajta, hogy erősen koncentrál a fiú szavaira. - Próbáld őket is megérteni.
- Megértem. De azt ne várd, hogy magam elé helyezzem őket a fontossági listán.
- Nem várom. - mentegetőzik.
- Rendben. Akkor folytathatnánk a vacsorát? - állok fel és letörlöm könnyeimet.
- Persze. - mosolyog, majd belém karol és a konyhába vezet.
Néma csendben fogyasztjuk el a vacsorát és pakolunk el, majd mosolyogva mindketten a szobánkba megyünk. Én gondolva egyet, rácsatlakozom a szomszéd Wi-Fi-jére, és úgy döntök csinálok egy Twitter-t, de előtte lecsekkolom a Facebook-omat. Játék felkérések halmaza vár, de ennyi. Más értesítésem nincs. Visszatérek a Twitterhez, majd pötyögni kezdek. Mivel a gépem lent maradt, így telefonon regisztrálok. Gyorsan beírom az adataimat, és pár perccel később, már a pipás emberkék nevét futom át.
- Zayn Malik - olvasom fel suttogva. - Szóval nem hazudott. Tényleg híres.
Gyorsan bekövetem, majd rámegyek az adatlapjára. Kiváncsian olvasgatom a tweetjeit. Sül róla, hogy szereti a rajongóit, és így nem is tűnik akkor pöcsfejnek. Végül bekövetem mind a négy társát is. Még egy picit nézelődök, amikor üzenetem érkezik. Fogalmam sincs ki az, de megnézem, majd remegő ujjakkal próbálom beírni a választ.
"Hi !! Ráérsz ma ??"
"Neked nem biztos..."
"Miért vagy ennyire elutasító ?"
"Nem vagyok. Csak nem bízok benned. Félek tőled."
"Pedig nem kellene. Ismerd meg az igazi Zayn-t. :)Tízre ott vagyok érted. xx" - írja még utoljára, majd, látom, hogy elköszönt a rajongóktól, miszerint aludni megy.
Én a telefonomon lévő órára pillantok, és elképedve veszem észre, hogy bizony fél órám van mindenre. Hiper gyorsasággal pattanok fel, és állok meztelenül a zuhany alá. Igyekeznem kell, mivel nem sokára itt van és még azt sem tudom, mit vegyek fel. A zuhany alól kimászva dobálom szét a ruháimat, amikor fejbecsap a felismerés. Pár órával ezelőtt elutasítottam őket, erre most csak csettint egyet és már ugrok is. Kezemben a ruháimmal ülök le az ágyra,  és a gondolatok hatalmukba vesznek.
'Hisz tudom, hogy nem direkt csinálták. Ráadásul jó embereknek tűnnek, az alapján, amit Twitteren mutatnak. Lehet, hogy adnom kellene egy esélyt? Nem, nem. Ha Zayn akar is tőlem valamit, tuti nem fogja megvárni, amíg bízni fogok benne. Annyira, hogy teljesen az övé legyek. Hogy lefeküdjek vele. Bárkit megkaphat, amit ki is használna. Ha már én nem fekszek le vele. Mondjuk megtörtént, de az nem volt különleges. Inkább aljas, mocskos és gonosz. Na és megalázó. Jézus, túl sokat gondolkodok! És ha ezt most mind kimondtam volna...'
Pittyeg a telefonom. Kábán megrázom a fejem, és feloldom a készüléket, majd megnyitom az üzeneteket. Vagyis csak próbálom, mivel gőzöm sincs, hogy hol vannak az üzenetek. Mind a négy oldalt végig járom, mire rájövök, hogy a képernyő alján, abban a kis menüsorban. Belemegyek, de semmi. Egy olvasatlanom sincs. Eltart egy ideig, mire rájövök, hogy ez a Twitter volt. Gyorsan belemegyek, és büszkén nézegetem az egyetlen egy követőmet, aki történetesen is Zayn Malik.

Egy kis meglepi :P

Hii Darlings !!

 Csináltam egy Trailert , hogy azért nagyjából tisztában legyetek a történet alakulásával. Igyekeztem mindent beleadni, és sajnálom, ha nem lett az igaz, de amint időm engedi, úgyis csinálok egy újat. :)
A részről:
Alakulóban van, nem kell aggódni (már ha van itt valaki), csak nem úgy van időm, ahogy elgondoltam, mert idén márciusban és áprilisban nyelvvizsgázni fogok, és nem könnyű. A hétvégére nem,de a jövő hétre remélem meglesz.

                 Pussz: Renn. xx

2. Fejezet: "Megérdemlem...?"

- Minden oké volt? - jön elém Marie fülig érő mosollyal.
- Persze. Látni kellett volna az arcukat. Olyan boldogok voltak. - húzom szomorkás mosolyra a szám, tudván, hogy egy darabig velem nem lesz ilyen.
- Akkor mi a baj? - fürkész továbbra is.
- Semmi. Csak.... elegem van már. Miért nem lehet rendes életem? Pont nekem kell így élnem. - fakadok ki.
- Jajj, kincsem. Milliószor felajánlottam már, hogy leszek a gyámod. - zár szoros ölelésbe.
- Én pedig számtalanszor megkérdeztem már, hogy miből. Neked is alig van. - szipogok.
- Azzal te ne foglalkozz. Nem a te dolgod.
- Dehogynem. Várj. - veszem elő a zsebemből a pénzes borítékomat, és több mint a felét a kezébe nyomom, alig hagyva magamnak pár bankót. - Az elmaradt lakbérek.
- Ugyan Daen. Te is tudod, hogy enélkül is lakhatsz itt. Nem kell fizetned. Dobjuk össze amink van, és legyünk a boldogok. Ami az enyém az a tiéd is. - nevet.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen. Neked anyukára van szükséged, nekem egy lányra. Nem is tudom miért nem jutott ez előbb eszembe.
- Oké. Akkor viszont, most elmegyünk vásárolni a spórolt pénzemből. - húzom magam után Marie-t és bepattanunk a kocsiba.
Az ülés alól előveszem a zsákot, és hátradobom az ülésre.
- A kocsimban rejtetted el a pénzed? - ámul.
- Igen. Bíztam benned annyira, hogy ha netán meg is találod nem nyúlsz hozzá. Te nem az az ember vagy. - tolatok ki, majd a bevásárlóközpont felé veszem az irányt. - Szóval, kell falfesték, fafesték, kanapétisztító, egy új porszívó, képek, függönyök, új tányérok és kaja. Kihagytam valamit? - nézek Marie-re. - Oh igen. A telefonjaink, egy TV és két laptop.
- Minek ezek?
- Hát nekünk. Felújítjuk a házat és a következő fizetésemből új ruhákat veszünk neked. - magyarázom lelkesen.
- Oh.... de ezt a pénzt mire is spóroltad? - tapógatózik, amit kicsit sem bánok.
- Fősulira.
- Akkor miért akarod elkölteni?
- Mert. Majd az meg lesz oldva valahogy máshogy. Egyébként. Nem fogok felmondani.
- Dede. Felmondasz és keresünk neked rendes állást. - jelenti ki ellenállást nem tűr hangon.
- Jó, majd ha lesz más munkalehetőség, akkor felmondok. Addig nem. Kell a pénz. - parkolok le, és a táskáimból kiveszek egy kis pénzt, amit a pénztárcámba helyezek.
Ha besétálnák azzal a nagy pénzzel teli zsákkal, azt hinnék bankot raboltunk.

- Jézus, de elfáradtam. - dőlök le a kanapéra, miután az utolsó csomagot is behoztuk.
Természtesen nem bírom ki, így rögtön előveszem a laptopokat, és bekapcsolom őket. A mobil netet egyenlőre a dobozában hagyom, mert a szomszéd Wi-Fi-je is tökéletesen megfelel, amíg itthon vagyunk. A két MacBook egyszerre kezd bootolni, majd végül megadja magát, és a teljesen átlagos képernyőn bevillan a főoldal. Ikonok nincsenek rajta, így hát bekapcsolva a netet keresek vírusírtót, képszerkesztőt, és egyéb dolgokat, amik egy laptopra kellenek. Marie a konyhában főz, az újjonan vett dolgokból, amíg én a gépekkel szenvedek. Végül beállítom a hátteret, és a cuki kis matricákkal kipingálom őket.
"Tényleg ilyen gyorsan felemelkedtem volna? Hisz tegnap még éheztem."
A gondolatok cikáznak a fejemben, és szöget ütnek agyamban.
"Nem érdemlek ilyen életet. Nekem ez lett rendelve. Sokkal rosszabb."
Kinézek az ablakon. A nap lemenőben pirosra festve ezzel a halványkék eget.
- Daen! Kész a vacsi. - kiabál Marie, de nem mozdulok meg.
Egy darabig ülök ott mozdulatlanul, mire Marie kijön a konyhából, és csodálkozva néz.
- Minden rendben?
- Nem. Semmi sincs rendben. Megérdemlem én ezt? Hogy ilyen gyorsan kilábaljak abból, amiben 2 éve benne vagyok? Ez túl gyors. Valami nem stimmel. Ez nekem nem megy. Hirtelen túl tökeletes lett minden. - török ki, és ideges magyarázni kezdek.
- Kicsim. Fogadd el. Mostmár ez is az életed. Megérdemled. Megdolgoztál mindenezért. Keményen. A szüleid is ezt akarnák. - fejezi be, mire lerogyok a kanapéra, s minden idegesség, kétség, és az elmúlt két év szomorúsága a szememen távozik.
Bár normális állasom még nincs, nekem ez is sokat jelent. Hogy van valaki, akire számíthatok, aki mellettem van, és fogja a kezem.
- Most pedig gyere vacsizni, mert utána dolgod van. - kacsint és az ebédlő felé kezd húzni.
- Ugyan mi dolgom lenne? - értetlenkedek.
- Szórakozni mész.
- Mr. Magánnyal? Hányra jön értem a képzeletbeli haverom? Vagy a többiek is jönnek? Mrs. Senkimsincsent egy ideje már nem láttam. Sőt, Mrs. Álombasírommagam is egy ritkább vendégem. - felelem szemet forgatva, és egy falat makarónit csavarok a villámra.
Jól esik így két nap után enni is valamit.
- Mi van?! - rázza a fejét. - Az a helyes fiú jön a haverjaival.
- Jézusom Marie! Te találkozót szerveztél vele a hátammögött nekem?!
- Nem a hátadmögött. Épp szemben álltunk, amikor beszéltem vele.
- Ugyan mikor? - dobom le a villám, és várakozóan tekintek a velem szemben ülő idősebb nőre.
- Tegnap, amikor jöttél le lépcsőn. - falatozik tovább.
- Hihetelen vagy. - eszek tovább.
- De elmész ugye?
- Hülye vagy? Tudod mit tett velem?
- Tudom. De mentségére legyen, hogy be volt drogozva. - emeli fel védekezés képpen a kezeit.
- Mi? Berúgva esetleg.
- Nem. Volt orvosnál, aki kimutatta, hogy partydrog volt a szervezetében neki is és a barátjának is. Itt az orvosi papír. Adott egy példányt. - áll fel az asztaltól, majd az egyik fiókban kezd kotorászni. - Hol van már az a fránya papír.
- Itt. - szólal meg valaki az ajtóban.