12. Fejezet: Shopping

Ráérősen kocsikázunk a plázáig. Odaétve azonban rájövünk, hogy nem ez volt életünk legjobb döntése ugyanis hatalmas embertömeg fogad. Kiszállunk a kocsiból, és megindulunk a plázához. Testek nyomódnak hozzám, akarnak fellökni  vagy éppen rángatják a kezemet, miközben az arcomba sikítanak. Érdekes helyzet az biztos. Beljebb érve meglátom a négy fiút, akik kiváltották ezt a hisztériát. Danielle próbál tovább vonszolni, de én megállok és együtt énekelek a tömeggel. Barátnőm beáll mellém, és mosolyogva int a pont arra néző fiúnak, aki szól a többieknek, így amikor vége a számnak egyszerre indulnak meg felénk. Mindenki lélegzetvisszafojtva és gyilkos tenkintettel kíséri végig a fiúk útját ahogyan megállnak előttünk.
- Danielle - tárja szét karjait Ashton, majd sorra köszöntik a lányt egy-egy öleléssel.
- Srácok, ő itt Daenerys. Daenerys, ők a 5 Seconds Of Summer - mutat be egymásnak Dani, mire a fiúk engem is megölelnek.
- És mit csináltok? - mosolyog Calum, miközben sorban beírják a telefonomba a számukat, mondván "Egyszer csapunk egy bazi nagy bulit, és szeretnénk ha ott lennél".
- Eleinte vásárlás volt a terv - neveti el magát Dani - De elnézve ezt a nagy tömeget, erre nem látok sok esélyt.
- Nos, szívesen veletek mennénk, de dolgunk van. Majd beszélünk - ölelnek meg újra, majd intenek és elmennek. Vagyis csak próbálnak, de a sikítozó lányok hamar körbeveszik őket. Mosolyogva megyek Danielle után, aki éppen az egyik bolt kirakját bámulja és arról mesél, mennyire jó az ízlésük van az itt dolgozóknak, majd betér a boltba maga után rángatva. Fogalmam sincs, hogy keresünk e egyáltalán valamit vagy sem, mindenesetre én is körbenézek. Nem éppen visszafogott ruhák, de tetszenek, így hagyom, hogy Danielle kiválassza ami szerinte "nagyon jól állna rajtam".

11. Fejezet: Danielle

Reggel nem igazán van kedvem kikelni az ágyból, hiszen imádok lustálkodni. De hét eleje lévén muszáj, hiszen be is kellene vásárolnom. Álmosan battyogok le a lépcsőn, majd mivel a kedd az újságos nap kiürítem a postaládát. Egy-két számlán és újságon kívül semmi sincs benne. A konyhában gyorsan melegítek magamnak kávét, beízesítem és azzal a kezemben állok ki a verandára. Csak bámulok magam elé, figyelem a többi embert. Nézem, ahogy sietnek, ahogy valakivel telefonon veszekednek, vagy ahogy a párjuk kezét fogva sietnek a gyermekük után. Mind boldogok, ha éppen nem is látszik. Mindenkinek van miért élnie, és ha élete egyszer mégis véget érne, van aki hiányolja. A bögrém lassan kiürül, így egy utolsó pillantást vetve a nyüzsgő utcára lezárom a gondolat menetem és bemegyek a házba. Elmosom a bögrém, majd felmegyek az emeletre és a pizsimet lecserélem egy kényelmes otthoni szettre. A fürdőben gyorsan fogat és arcot mosok, majd felteszek egy nagyon minimális sminket, kifésülöm a hajam. Ismét a nappaliba megyek, ahol aztán rájövök, hogy semmi tervem nincs mára, így ledobom magam a kanapéra és bekapcsolom a TV-t. Az értelmesség megint háttérbe szorult és kénytelen vagyok Spongebob-ot bámulni. Pár perc múlva a telefonom hangosan kezdi el játszani a szokásos Apple csengőhangot, én pedig felpattanva rohanok fel érte és veszem fel Zayn-nek a telefont.
- Szia - kezdek el újra lesétálni a laptopommal a hónam alatt.
- Szia - szól bele Danielle.
- Danielle. Hát te? - lepődök meg, amiért Zayn helyett ő szólt bele.
- Ráérsz ma?
- Miután szét untam a fejem szabad vagyok - nevetek.
- Van kedved elkísérni vásárolni?
- Most? - ráncolom a szemöldököm.
- Akár. De elmegyek érted.
- Tudod hol lakom?
- Zayn elmagyarázta - kuncog, majd hallom a háttérben az említett morgását.
- Rendben, akkor várlak.
- Jól van, szia - köszön el.
- Szia - bontom a vonalat.
Mosolyogva megyek fel, hogy ismét átöltözzek, és kiegészítsem a sminkem. Visszamegyek a nappaliba figyelve arra, hogy ne lépjek rá a szoknyám aljára. Az egyik fotelban várom Danielle-t, aki hamarosan meg is érkezik. Mielőtt megnyomná a csengő kirántom az ajtót, mire Dani keze félúton megáll, és az eszelős képem láttán őrült vihogásba kezd. A hangulat már jó.

Daenerys' outfits:

10. Fejezet: " Szerintem dobd ki a pirosítót"

- Köszönöm, hogy elvittél - mosolygok Zayn-re a házunk előtt.
- Nincs mit. Bírnak téged. Bár elég kellemetlen, ez a sok titkolózás - túr idegesen a hajába.
- Azt szeretnéd, ha elmondanám ki vagyok?
- Csak voltál, és nem igazán. Az egyenlő Liam és az én lebukásommal.
- És az neked is gond? - érdeklődök, mivel nem említett, hogy barátnője lenne.
- Nem akarom, hogy ez miatt egy másik képet alkossanak rólam - néz mélyen a szemembe. Csak megértően bólintok egyet, majd kezem a kilincsre helyezem.
- Aludj jól - fordulok még felé, majd puszit nyomok arcára és ott hagyom. A függöny mögül figyelem, ahogy zavarodottan hajába túr, majd beszáll a kocsiba és elhajt. Én ledobom a cipőm és a konyhába sietek, hátha ott találom Marie-t, de a ház üres. Felhúzott szemöldökkel pillantok a digitális órára. Még csak fél öt, vagyis Marie dolgozik. Egyedül vagyok itthon, és fogalmam sincs mit csináljak. Lassan felsétálok a szobámba, átöltözöm valami kényelmesebbe és laptopommal a kezembe megyek vissza a nappaliba. Amíg bekapcsol csinálok magamnak teát, majd a forró bögrével a kezemben ülök le a gép elé. Egyből a YouTube-ra megyek, és a keresőbe csak annyit, hogy Zayn Malik, mire ezer meg ezer találatot dob ki. Sorra nézem a videókat mind a koncertekről, mind az X-Factor-ról. Ugyanolyan ember volt, mint én most meg már millióan szeretik. Ez elképesztő. Rá kattintok a következő videóra, mely még a bootcamp idejéről. Táncolnak, de Zayn lemegy a színpadról és backstage-ben bújkál. Megmosolygom, amikor azt mondja nem szeret táncolni, és nem megy a színapadra, mert idiótan festene a többiek között.
- Ő sose fest idiótán - suttogom magam elé.
- Kicsoda? - szólal meg valaki az ajtóban. Odakapom a tekintetem, de szerencsémre csak Marie az.
- Áh, mindegy - legyintek, majd lecsukom a laptopom és feállok, hogy megöleljem. Szorosan karjaiba zár, majd mikor elválunk megsimítja az arcomat és a konyhába megy.
- Mit főzzek vacsira? - kiabál ki, mire megtámaszkodom az ajtó kereténél.
- Én nem vagyok éhes. Ma Zayn-ék megtömtek, mint egy kacsát - nevetek fel.
- Megbocsájtottál nekik? - ül le mellém, és kezét a vállamra helyezi.
- Még nem tudom.
Marie csak mosolyog, majd megpaskolva a vállam feláll és a konyhába megy. Figyelmem újra a képernyőre irányítom, és némán figyelem, ahogy Zayn megküzd önmagával. Apró mosollyal a szám sarkában hajtom le a laptop tejetét. A csengő megszólal, mire kényelmesen sétálok a bejáratig és nyitom ki az ajtót.
- Ezt ott felejtetted - nyújtja felém Zayn az ingem.
- Észre sem vettem - veszem el kezéből az anyagot - Köszönöm.
- Jóéjt Daen - mosolyog, majd feldobja a kapucniját, int egyet és ott hagy. Becsukva az ajtót megfordulok és egyenesen Marie szórakozott szemeibe nézek.
- Szerintem dobd ki a pirosítót - nevet fel, én az arcomhoz kapok. Lángol. Remek.

9. Fejezet: Ismerkedés

- És Daen, mivel foglalkozol? - teszi fel Harry azt a kérdést, ami hallatán gombóc lesz a torkomba és a kezem megremeg.
- Nincs munkám - köszörülöm meg a torkom.
- Előtte se volt?
- Nem - hazudok, mire Liam és Zayn kicsit megkönnyebülnek. Hát még én.
- És mivel szeretnél? - érdeklődik tovább El, miközben szájába tesz egy darab húst.
- Hát, igazából ezen még nem igazán gondolkoztam, de szívesen lennék felszolgáló. Szeretek emberek között lenni - mosolyodok el.
- Nem tudom. Én nem bírnám - rázza a fejét Niall. Elszörnyedt arcát látva mindenki kuncog egyet, majd a többiek folytatják az evést, én pedig megtörlöm a kezem a szalvétába jelezve, hogy nem birok többet enni. Zayn csak mosolyogva nyugtázza, hogy egész sokat ettem, a többiek csak megnézik a tányéromat, majd tovább esznek. Zavar a csend, de nem tudom mivel törhetném meg. Sokáig gondolkozom, de semmi nem jut eszembe, így hagyom. Pár perc múlva megszólal a telefonom, mire összerezzenek, majd lenémítom.
- Bocsánat, de ezt fel kell vennem - állok fel, és a nappaliba sietek.
- Szia Mark - veszem fel a telefont.
- Szia Daen. Meg van a munkád - újságolja.
- Máris? Alig két órája, hogy elköszöntünk - nevetek.
- Starbuck's-ban fogsz dolgozni - feleli figyelmen kívül hagyva elöbbi kijelentésem - A város közepén, ahova a legtöbb sztár jár.
- Jujj, de jó - tettetem a lelkesedést, mert ez nem igazán hat meg.
- Azt hittem örülni fogsz.
- Örülök, meg minden. Mikor kezdek?
- Egy hét múlva.
- Hétfőn?
- Igen.
- Oké, ott leszek. És köszönöm - mosolyodok el halványan.
- Ez csak természtes. Örülök, hogy kilábaltál ebből.
- Én is. Szia - bontom a vonalat, majd megfordulok, és visszamegyek a konyhába.
- A pasid volt? - érdeklődik Dani.
- Mi? Nincs barátom - nevetek.
- Azt hittem, hogy...
- Semmi baj. Az volt, aki talált nekem munkát.
- Milyen munkát? - kapja fel a fejét Liam, amin nem is csodálkozok.
- A belvárosi Starbuck's-ban. Azt még tudom, hogy pultos vagy felszolgáló leszek e, de jövő hétfőn kezdek - kortyolok bele az elém rakott limonádéba.
- Az tök jó - lelkesedik Zayn.
- Az ám - bólogatok. Az ebéd hátralévő része csendben telik. Én gondolataimba vagyok mélyedbe, a többiek pedig táplálkoznak. Ebéd után segítek a lányoknak elpakolni, amíg a fiúk bevetődnek a TV elé. Leszedem az asztalt, majd Danie-vel a mosogató mellé pakolunk, hogy Eleanor el tudjon mosogatni.
- És hogyan ismerted meg a fiúkat? - kérdezi hirtelen Danielle.
- Véletlen neki mentünk, amikor a rajongók elől rohantunk - jelenik meg hirtelen Liam az ajtóban, majd  besétál és egy hosszú csókot nyom barátnője ajkaira. Majd magahoz húzza a lányt, úgy hogy arcával felém néz, mire csak egy hálás pillantást vetek rá. Tudom, hogy nem miattam csinálta, hisz neki is nehéz lenne bevallani Dani-nek, hogy bedrogozva megcsalta.

8. Fejezet: "...a társaság a lényeg"

Igyekszem Mark-ot minnél hamarabb elküldeni, hogy még véletlenül, se találkozzon Zayn-nel. Megbeszéljük, hogy még a héten felkeres az állással kapcsolatban. A pénzemet egy borítékban a kezemebe nyomja, majd sok sikert kíván. Kinyitom az ajtót, hogy kitessékelhessem.
- Akkor majd hívlak - mosolyog, majd búcsúzóul két puszit nyom arcomra és elviharzik. Már épp csuknám be az ajtót, amikor megpillantom Zayn-t a kocsijának támaszkodva. Intek neki, hogy jöjjön be, amíg gyorsan összekapom a táskám, meg iszok egy pohár vizet. Szó nélkül lép be mellettem az ajtón. Követ a konyhába, de nem ül le, hanem az ajtófélfának dől.
- Ez ki volt? - érdeklődik.
- A főnököm.
- Mit akart?
- Kirúgott - engedem meg a csapot és alá tartom a poharat, amíg az megtelik vízzel - Kérsz inni?
- Nem, köszi. Mellesleg, ennek örülnöd kéne.
- Valahogy nem tudok. Ki tudja milyen állást szerez nekem. De azt hittem tudtad, hogy kirúg?
- Honnan kellett volna tudnom? - nevet fel.
- A manageredtől? - kérdezek vissza.
- És neki honnan kellett volna tudnia?
- Onnan, hogy miatta rúgtak ki - vonok vállat, majd nagyot kortyolok a vízből.
- Mi? - túr idegesen hajába.
Én csak vállat vonok, majd a poharat a mosogatóba helyezem, és felkapom a táskám.
- Akarsz még menni vagy elvettem a kedved?
- Mi? Dehogyis. Menjünk - igazítja meg a kabátját, majd félre áll, hogy előre engedjen.
Miután kilépünk az ajtón gondosan bezárom azt, majd a táskámba dobom a kulcsomat.
- Messze van? - érdeklődök, amikor a kocsihoz megy.
- Nincs.
- És miért nem megyünk gyalog?
- Azért - mutat az utca végére, ahol több rajongó közeledik.
- Oké - húzom el a szám, majd inkább gyorsan bepattanok a kocsiba.
Zayn gyorsan beindítja a kocsit, majd kiengedi a kézi féket, sebességbe kapcsol és elindul. Jobb kezét a kormányon, bal kezét a váltón pihenteti*, miközben kicsit felém dől, hogy jobb kezét kinyújthassa.
- Hova megyünk? - pillantok rá, amikor elhagyjuk a rajongókat és a fejemre tolom a napszemüvegem.
- Hozzánk. Nagy ebéd lesz, mindenkinek ott lesz a barátnője, vagy egy haverja és gondoltam meghívlak, ha nem gond.
- Umm, nem hinném, hogy tudok enni.
- Miért ne tudnál?
- Mert a szervezetem még nem nagyon állt rá arra, hogy naponta 5-ször eszek.
- Akkor majd eszel kevesebbet, de ha egyáltalán nem eszel az sem baj, a társaság a lényeg.
- Miért? - vonom fel a szemöldököm.
- Mi miért? - pillant rám egy percre, mielőtt bekanyarodik a felhajtóra.
Leállítja a motort, majd újra rám néz.
- Miért csinálod ezt? Miért érdekel, hogy mi van velem, vagy hogy vannak e barátaim?
- Daen, én tényleg kedvellek. Szeretnélek megismerni és segíteni neked.
- De miért?
- Mert részemről ez akár valami komoly is lehet - néz mélyen a szemembe.
Tekintetét hol szemeimre, hol ajkaimra vezeti, majd lassan kezd közeledni felém. Elég bizonytalanul, de az én arcom is megindul felé, majd ajkait enyémekre tapasztja. Lágyan csókol, sokkal lágyabban, mint a múltkor. Gyengéden alsó ajkamba harap, én pedig már épp megadnám neki a bejutást, amikor a ház bejárati ajtaja kicsapódik. Gyorsan elválunk, így az épp kijövők semmit nem láttak. Elpirosodva húzom végig nyelvem hegyét az ajkaim között, majd követve Zayn példáját kiszállok a kocsiból.
- Sziasztok - köszönök, miközben becsapom az autó ajtaját.
- Szia - köszönnek szinte egyszerre, majd Danielle és még egy lány megindul felém.
Danielle két puszival üdvözöl, a másik lány pedig megáll előttem és illedelmesen nyújtja a jobbját.
- Eleanor Calder.
- Daenerys Quenell - fogadom el, majd ő is ad két puszit.
Mosolyogva állok vissza Zayn mellé, aki kezét derekamra vezeti és úgy tol meg kicsit előre. Szemem sarkából hátra pillantok, de csak kacsint egyet és a bejárati ajtóra szegezi figyelmét. Eleanor után lépek be a már ismerős házba, majd dobom le a cipőmet, és a táskamat is felakasztom a fogasra, egyedül a telefonomat fogom a kezembe. A göndör fiú, azt hiszem Harry a nappaliba invitál, ahol mindenkinek meg van a helye, egyedül én állok ott totál szerencsétlenül és zavarban. Niall int, hogy mellette van még a karfán hely, így hát követve Louis példáját helyet foglalok az említett helyen. Mindenki hangosan sztorizgat, nevetgél én pedig csak kapkodom a fejem ide-oda, nem tudom számon tartani mikor ki beszél. Néha felnevetek egy-egy vicces részlet hallatán, de nem igazán tudok hozzászólni a témához. Az egyik nagy nevetés közben Niall a homlokát a karomhoz dönti, mintha ezer éve ismerne. Egy másodpercig tart csupán a meglepődöttség, a helyét átveszi az öröm, amiért ilyen közvetlenek és befogadóak velem kapcsolatban.
- Na vájúhoz! - csapja össze a kezét Niall, miután letörölte röhögéstől kibuggyanó könnyeit.

*direkt írtam így, mivel Angliában a sofőr ül a jobb oldalon.

7. Fejezet:"... és új életet kezdesz"

A napjaim felveszik a monotont. Az az egy hét gyorsan elmegy, és minden visszaál a régibe. Reggel felkelek, elmegyek "dolgozni", hazajövök, megpróbálok lenyomni valamit a torkomon, majd fürdés után lefekszek. Ennyi. Semmi extra  vagy irigylésre méltó, bár utóbbiból amúgy sincs már 2 éve. Pont ezért ér meglepetéskent, amikor hazaérve csörög a telefonom. A képernyőre pillantva kettős érzésem támad. Egyszerre örülök és óvakodom a dologtól.
- Szia - szólok bele az készülekbe.
- Szia. Zayn vagyok. Nincs kedved elmenni valamerre? - teszi fel a kérdést.
A karórámra pillantok és egy kis hezitálás után megadom magam.
- Benne vagyok. De hova?
- Az legyen az én titkom - nevet fel alig hallhatóan.
- Oké. Hova menjek?
- Elmegyek érted. Húzz valami egyszerűt. Fél óra és ott vagyok - mondja még, majd kinyomja a telefont.
Izgatott leszek. Ledobva a telefonomat az ágyra futom a szekrényemhez. Feltúrom a szekrényem, de persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, semmi viselhetőt nem találtam. Már épp feladtam volna, amikor megtaláltam a tökéletes ruhát. Gyorsan magamra kapom az egyszerű darabokat, majd a fürdőben megigazítom a sminkemet. Elhaladva az egész alakos tükröm előtt megtorpanok. Teljesen szembefordulok vele, és úgy kezdem.el.vizsgalgatni magam. Híztam valamennyit, és az arcom is kipirosodott. Fényesebb a hajam és a szemeim sem olyan beesettek. Újra felvetődnek a kérdések, hogy megérdemlem e, de csak gyorsan megrázom a fejem. 'Anyuék is ezt akarnák. Hogy jó életem legyen.' Mosolyt varázsolok arcomra, felkapom a táskámat és a napszemüvegemet, majd egy utolsó mosoly után a tükörbe leindulok a lépcsőn. Épp hogy leérek csengetnek is. Még gyorsan megkeresem a kulcsom, mert Marie nincs itthon, és nagy lendülettel kinyitom az ajtót. De az áll ott, akinek kellene. Testemben szétárad az adrenalin, szívem hevesebben dobog.
- Mark, te mit keresel itt? - kérdezem félelemmel a hangomban.
- Beszélnem veled - feleli, majd kicsit félrelökve beengedi magát a házba.
Nagy levegőt véve csukom vissza az ajtót. 'Semmi különös nincs abban, ha a főnököd idejön és beszélni akar veled ugye? Csak nem.rúghat ki. A prostikat nem rúgják ki'. Gondolom én.
- Ki kell, hogy rúgjalak - sóhajt és idegesen a hajaba túr.
- Mi miért? - huppanok le a székre.
- Felkeresett az a két srác managare, Will. Miért nem mondtad, hogy megerőszakoltak az istenért? Meg tudtuk volna előzni ezt az egészet.
- Én... Sajnálom.
- Én nem. Többé nem vagyok munkaadód. Keresel egy másik állást, és új életet kezdesz. Keresek neked munkát és minden oké lesz. Elfelejted ezeket az időket. Hidd el. Sikerülni fog - fogja meg tehetetlenül asztalra dobott kezeimet. Nem tudom mit tegyek. Mindesetre Marknak igaza van: egy új élet kapujában állok.

6. Fejezet: "Mondj fel!"

Másnap reggel nem éppen korai madárként ébredek. Sokat pislogva szokom hozzá az ablakon beszűrődő fényhez, majd felülök. Körbenézek, bár nem tudom miért. Lelökve magamról a lila takarómat mászok ki az ágyból és mezítláb, csupán fehérneműben indulok le a konyhába. És mint ahogy ez lenni szokott pont ilyenkor vannak vendégeink. Még kissé kócós hajamba túrok, miközben másik kezemet a szám elé emelem, hogy elrejtsem az ásításom. A parketta néhol megnyikordul, de már megszoktam, így álmosan csattogok tovább a konyha felé. Belököm az ajtót, és egyszerre két szempár szegeződik rám. Egy pillanatra ledermedek, de zavartságom leplezve lépek a hűtőhöz. Megköszörülöm a torkom, majd beszélni kezdek.
- Jó reggelt! Marie, ma be kell mennem dolgozni, nem tudom mikor jövök - pattanok fel a pultra egy joghurttal a kezemben.
- Mondj fel - feleli rám sem nézve.
- Segítek állást keresni - mosolyog rám Zayn.
- Nem kell, mert nem mondok fel. Egyenlőre nem találtam semmit, ami érdekelne - vonok vállat.
- Akkor majd keresünk - erősködnek. Csak megforgatom a szemem és inkább visszemegyek a szobámba készülődni. Mire felöltözöm, kisminkelem magam és rendet rakok, már késésben vagyok, így sietős léptekkel haladok fekete Convers-emben. Belököm az ajtót, majd bólintok egyet Sasha-nak. Bepakolok a helyemre aztán átöltözök, hogy ismét egy megalázó, mocskos napon legyek túl.

                                         ××

- Megjöttem! - kiáltom el magam, bár szerintem feleslegesen. A kedvem a béka segge alatt van, így inkább nem is keresem meg Marie-t. Felslattyogok a szobámba és ruhástól dőlök az ágyra. Végig gondolom a napomat, de megint ott lyukadok ki, hogy a prosti vagy a kurva nem elég kemény kifejezés rám. Kellene valami keményebb. Amely mások szivébe váj, és elkezdik értékelni a körülöttük lévő embereket, dolgokat, akármit. Amiből nekik kijutott, nekem nem. Csak egyszer szeretnék egy olyan emberrel találkozni, aki meg van elégedve azzal, amit elért, kedves és nem ítél el. Aki megérti, hogy miért csinálom még mindig ezt, amikor lenne más választásom. Aki érti mi játszódik le bennem, és aki mellettem tud állni annak ellenére, hogy ki vagyok. Kevés ilyen ember van a világon, nem hogy az életemben.
- Daen! - kiabálja valaki a nevem. A kopogás az ajtómon pár perccel később hangzik fel.
- Gyere - szólok ki fejemet a párnába fúrva. Hallom, hogy nyílik az ajtó, de ez nem elég, hogy odakapjam tekintetemet.
- Kész a vacsi - ül le hangj alapján ítélve Marie az ágy szélére.
- Nincs étvágyam - mormogom.
- De legyen - nevet fel.
- Komolyan Marie. Eddig volt, hogy hetekig nem ettem, erre jössz te és naponta 3-szor kaját nyomsz le a torkomon. Tele vagyok - emelem rá a tekintetem, de tovább markolom a párnát.
- Hát jó. Berakom neked a hűtőbe - adja meg magát, majd távozik a szobámból visszataszítva ezzel engem a maganyosságba és az önmarcangolásba. Visszadőlök a párnámba és mélyeket lélegezve merülök álomba, miután magamra rántom a takarómat. Reggel a nap sugarai ébresztenek. Felülök az ágyban, majd hirtelen a fürdőbe rohanok. Kicsit megnyugszok, amikor rájövök, hogy ez csak a menszeszem és nem belső vérzésem van, amit a tegnap után nem csodálnék. Félig vidáman ugrálok ki immáron bebiztosítva és átöltözve a szobámba, hogy dobjak egy SMS-t Sasha-nak, miszerint a hetet kihagyom a melóban. Ezután visszadőlök az ágyba, és a plafont kezdem bámulni. Agyamat újra elöntik a gondolatok. Nem tudok mit tenni ellene. Folyton Zayn jár a fejemben, és az, hogy mennyire kedves. Aztán eszembe jut, hogy mit mondott. "Segítek állást keresni". Fogalmam sincs mi a valódi szándéka, de jól esett.