A napjaim felveszik a monotont. Az az egy hét gyorsan elmegy, és minden visszaál a régibe. Reggel felkelek, elmegyek "dolgozni", hazajövök, megpróbálok lenyomni valamit a torkomon, majd fürdés után lefekszek. Ennyi. Semmi extra vagy irigylésre méltó, bár utóbbiból amúgy sincs már 2 éve. Pont ezért ér meglepetéskent, amikor hazaérve csörög a telefonom. A képernyőre pillantva kettős érzésem támad. Egyszerre örülök és óvakodom a dologtól.
- Szia - szólok bele az készülekbe.
- Szia. Zayn vagyok. Nincs kedved elmenni valamerre? - teszi fel a kérdést.
A karórámra pillantok és egy kis hezitálás után megadom magam.
- Benne vagyok. De hova?
- Az legyen az én titkom - nevet fel alig hallhatóan.
- Oké. Hova menjek?
- Elmegyek érted. Húzz valami egyszerűt. Fél óra és ott vagyok - mondja még, majd kinyomja a telefont.
Izgatott leszek. Ledobva a telefonomat az ágyra futom a szekrényemhez. Feltúrom a szekrényem, de persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, semmi viselhetőt nem találtam. Már épp feladtam volna, amikor megtaláltam a tökéletes ruhát. Gyorsan magamra kapom az egyszerű darabokat, majd a fürdőben megigazítom a sminkemet. Elhaladva az egész alakos tükröm előtt megtorpanok. Teljesen szembefordulok vele, és úgy kezdem.el.vizsgalgatni magam. Híztam valamennyit, és az arcom is kipirosodott. Fényesebb a hajam és a szemeim sem olyan beesettek. Újra felvetődnek a kérdések, hogy megérdemlem e, de csak gyorsan megrázom a fejem. 'Anyuék is ezt akarnák. Hogy jó életem legyen.' Mosolyt varázsolok arcomra, felkapom a táskámat és a napszemüvegemet, majd egy utolsó mosoly után a tükörbe leindulok a lépcsőn. Épp hogy leérek csengetnek is. Még gyorsan megkeresem a kulcsom, mert Marie nincs itthon, és nagy lendülettel kinyitom az ajtót. De az áll ott, akinek kellene. Testemben szétárad az adrenalin, szívem hevesebben dobog.
- Mark, te mit keresel itt? - kérdezem félelemmel a hangomban.
- Beszélnem veled - feleli, majd kicsit félrelökve beengedi magát a házba.
Nagy levegőt véve csukom vissza az ajtót. 'Semmi különös nincs abban, ha a főnököd idejön és beszélni akar veled ugye? Csak nem.rúghat ki. A prostikat nem rúgják ki'. Gondolom én.
- Ki kell, hogy rúgjalak - sóhajt és idegesen a hajaba túr.
- Mi miért? - huppanok le a székre.
- Felkeresett az a két srác managare, Will. Miért nem mondtad, hogy megerőszakoltak az istenért? Meg tudtuk volna előzni ezt az egészet.
- Én... Sajnálom.
- Én nem. Többé nem vagyok munkaadód. Keresel egy másik állást, és új életet kezdesz. Keresek neked munkát és minden oké lesz. Elfelejted ezeket az időket. Hidd el. Sikerülni fog - fogja meg tehetetlenül asztalra dobott kezeimet. Nem tudom mit tegyek. Mindesetre Marknak igaza van: egy új élet kapujában állok.
