10. Fejezet: " Szerintem dobd ki a pirosítót"

- Köszönöm, hogy elvittél - mosolygok Zayn-re a házunk előtt.
- Nincs mit. Bírnak téged. Bár elég kellemetlen, ez a sok titkolózás - túr idegesen a hajába.
- Azt szeretnéd, ha elmondanám ki vagyok?
- Csak voltál, és nem igazán. Az egyenlő Liam és az én lebukásommal.
- És az neked is gond? - érdeklődök, mivel nem említett, hogy barátnője lenne.
- Nem akarom, hogy ez miatt egy másik képet alkossanak rólam - néz mélyen a szemembe. Csak megértően bólintok egyet, majd kezem a kilincsre helyezem.
- Aludj jól - fordulok még felé, majd puszit nyomok arcára és ott hagyom. A függöny mögül figyelem, ahogy zavarodottan hajába túr, majd beszáll a kocsiba és elhajt. Én ledobom a cipőm és a konyhába sietek, hátha ott találom Marie-t, de a ház üres. Felhúzott szemöldökkel pillantok a digitális órára. Még csak fél öt, vagyis Marie dolgozik. Egyedül vagyok itthon, és fogalmam sincs mit csináljak. Lassan felsétálok a szobámba, átöltözöm valami kényelmesebbe és laptopommal a kezembe megyek vissza a nappaliba. Amíg bekapcsol csinálok magamnak teát, majd a forró bögrével a kezemben ülök le a gép elé. Egyből a YouTube-ra megyek, és a keresőbe csak annyit, hogy Zayn Malik, mire ezer meg ezer találatot dob ki. Sorra nézem a videókat mind a koncertekről, mind az X-Factor-ról. Ugyanolyan ember volt, mint én most meg már millióan szeretik. Ez elképesztő. Rá kattintok a következő videóra, mely még a bootcamp idejéről. Táncolnak, de Zayn lemegy a színpadról és backstage-ben bújkál. Megmosolygom, amikor azt mondja nem szeret táncolni, és nem megy a színapadra, mert idiótan festene a többiek között.
- Ő sose fest idiótán - suttogom magam elé.
- Kicsoda? - szólal meg valaki az ajtóban. Odakapom a tekintetem, de szerencsémre csak Marie az.
- Áh, mindegy - legyintek, majd lecsukom a laptopom és feállok, hogy megöleljem. Szorosan karjaiba zár, majd mikor elválunk megsimítja az arcomat és a konyhába megy.
- Mit főzzek vacsira? - kiabál ki, mire megtámaszkodom az ajtó kereténél.
- Én nem vagyok éhes. Ma Zayn-ék megtömtek, mint egy kacsát - nevetek fel.
- Megbocsájtottál nekik? - ül le mellém, és kezét a vállamra helyezi.
- Még nem tudom.
Marie csak mosolyog, majd megpaskolva a vállam feláll és a konyhába megy. Figyelmem újra a képernyőre irányítom, és némán figyelem, ahogy Zayn megküzd önmagával. Apró mosollyal a szám sarkában hajtom le a laptop tejetét. A csengő megszólal, mire kényelmesen sétálok a bejáratig és nyitom ki az ajtót.
- Ezt ott felejtetted - nyújtja felém Zayn az ingem.
- Észre sem vettem - veszem el kezéből az anyagot - Köszönöm.
- Jóéjt Daen - mosolyog, majd feldobja a kapucniját, int egyet és ott hagy. Becsukva az ajtót megfordulok és egyenesen Marie szórakozott szemeibe nézek.
- Szerintem dobd ki a pirosítót - nevet fel, én az arcomhoz kapok. Lángol. Remek.

9. Fejezet: Ismerkedés

- És Daen, mivel foglalkozol? - teszi fel Harry azt a kérdést, ami hallatán gombóc lesz a torkomba és a kezem megremeg.
- Nincs munkám - köszörülöm meg a torkom.
- Előtte se volt?
- Nem - hazudok, mire Liam és Zayn kicsit megkönnyebülnek. Hát még én.
- És mivel szeretnél? - érdeklődik tovább El, miközben szájába tesz egy darab húst.
- Hát, igazából ezen még nem igazán gondolkoztam, de szívesen lennék felszolgáló. Szeretek emberek között lenni - mosolyodok el.
- Nem tudom. Én nem bírnám - rázza a fejét Niall. Elszörnyedt arcát látva mindenki kuncog egyet, majd a többiek folytatják az evést, én pedig megtörlöm a kezem a szalvétába jelezve, hogy nem birok többet enni. Zayn csak mosolyogva nyugtázza, hogy egész sokat ettem, a többiek csak megnézik a tányéromat, majd tovább esznek. Zavar a csend, de nem tudom mivel törhetném meg. Sokáig gondolkozom, de semmi nem jut eszembe, így hagyom. Pár perc múlva megszólal a telefonom, mire összerezzenek, majd lenémítom.
- Bocsánat, de ezt fel kell vennem - állok fel, és a nappaliba sietek.
- Szia Mark - veszem fel a telefont.
- Szia Daen. Meg van a munkád - újságolja.
- Máris? Alig két órája, hogy elköszöntünk - nevetek.
- Starbuck's-ban fogsz dolgozni - feleli figyelmen kívül hagyva elöbbi kijelentésem - A város közepén, ahova a legtöbb sztár jár.
- Jujj, de jó - tettetem a lelkesedést, mert ez nem igazán hat meg.
- Azt hittem örülni fogsz.
- Örülök, meg minden. Mikor kezdek?
- Egy hét múlva.
- Hétfőn?
- Igen.
- Oké, ott leszek. És köszönöm - mosolyodok el halványan.
- Ez csak természtes. Örülök, hogy kilábaltál ebből.
- Én is. Szia - bontom a vonalat, majd megfordulok, és visszamegyek a konyhába.
- A pasid volt? - érdeklődik Dani.
- Mi? Nincs barátom - nevetek.
- Azt hittem, hogy...
- Semmi baj. Az volt, aki talált nekem munkát.
- Milyen munkát? - kapja fel a fejét Liam, amin nem is csodálkozok.
- A belvárosi Starbuck's-ban. Azt még tudom, hogy pultos vagy felszolgáló leszek e, de jövő hétfőn kezdek - kortyolok bele az elém rakott limonádéba.
- Az tök jó - lelkesedik Zayn.
- Az ám - bólogatok. Az ebéd hátralévő része csendben telik. Én gondolataimba vagyok mélyedbe, a többiek pedig táplálkoznak. Ebéd után segítek a lányoknak elpakolni, amíg a fiúk bevetődnek a TV elé. Leszedem az asztalt, majd Danie-vel a mosogató mellé pakolunk, hogy Eleanor el tudjon mosogatni.
- És hogyan ismerted meg a fiúkat? - kérdezi hirtelen Danielle.
- Véletlen neki mentünk, amikor a rajongók elől rohantunk - jelenik meg hirtelen Liam az ajtóban, majd  besétál és egy hosszú csókot nyom barátnője ajkaira. Majd magahoz húzza a lányt, úgy hogy arcával felém néz, mire csak egy hálás pillantást vetek rá. Tudom, hogy nem miattam csinálta, hisz neki is nehéz lenne bevallani Dani-nek, hogy bedrogozva megcsalta.

8. Fejezet: "...a társaság a lényeg"

Igyekszem Mark-ot minnél hamarabb elküldeni, hogy még véletlenül, se találkozzon Zayn-nel. Megbeszéljük, hogy még a héten felkeres az állással kapcsolatban. A pénzemet egy borítékban a kezemebe nyomja, majd sok sikert kíván. Kinyitom az ajtót, hogy kitessékelhessem.
- Akkor majd hívlak - mosolyog, majd búcsúzóul két puszit nyom arcomra és elviharzik. Már épp csuknám be az ajtót, amikor megpillantom Zayn-t a kocsijának támaszkodva. Intek neki, hogy jöjjön be, amíg gyorsan összekapom a táskám, meg iszok egy pohár vizet. Szó nélkül lép be mellettem az ajtón. Követ a konyhába, de nem ül le, hanem az ajtófélfának dől.
- Ez ki volt? - érdeklődik.
- A főnököm.
- Mit akart?
- Kirúgott - engedem meg a csapot és alá tartom a poharat, amíg az megtelik vízzel - Kérsz inni?
- Nem, köszi. Mellesleg, ennek örülnöd kéne.
- Valahogy nem tudok. Ki tudja milyen állást szerez nekem. De azt hittem tudtad, hogy kirúg?
- Honnan kellett volna tudnom? - nevet fel.
- A manageredtől? - kérdezek vissza.
- És neki honnan kellett volna tudnia?
- Onnan, hogy miatta rúgtak ki - vonok vállat, majd nagyot kortyolok a vízből.
- Mi? - túr idegesen hajába.
Én csak vállat vonok, majd a poharat a mosogatóba helyezem, és felkapom a táskám.
- Akarsz még menni vagy elvettem a kedved?
- Mi? Dehogyis. Menjünk - igazítja meg a kabátját, majd félre áll, hogy előre engedjen.
Miután kilépünk az ajtón gondosan bezárom azt, majd a táskámba dobom a kulcsomat.
- Messze van? - érdeklődök, amikor a kocsihoz megy.
- Nincs.
- És miért nem megyünk gyalog?
- Azért - mutat az utca végére, ahol több rajongó közeledik.
- Oké - húzom el a szám, majd inkább gyorsan bepattanok a kocsiba.
Zayn gyorsan beindítja a kocsit, majd kiengedi a kézi féket, sebességbe kapcsol és elindul. Jobb kezét a kormányon, bal kezét a váltón pihenteti*, miközben kicsit felém dől, hogy jobb kezét kinyújthassa.
- Hova megyünk? - pillantok rá, amikor elhagyjuk a rajongókat és a fejemre tolom a napszemüvegem.
- Hozzánk. Nagy ebéd lesz, mindenkinek ott lesz a barátnője, vagy egy haverja és gondoltam meghívlak, ha nem gond.
- Umm, nem hinném, hogy tudok enni.
- Miért ne tudnál?
- Mert a szervezetem még nem nagyon állt rá arra, hogy naponta 5-ször eszek.
- Akkor majd eszel kevesebbet, de ha egyáltalán nem eszel az sem baj, a társaság a lényeg.
- Miért? - vonom fel a szemöldököm.
- Mi miért? - pillant rám egy percre, mielőtt bekanyarodik a felhajtóra.
Leállítja a motort, majd újra rám néz.
- Miért csinálod ezt? Miért érdekel, hogy mi van velem, vagy hogy vannak e barátaim?
- Daen, én tényleg kedvellek. Szeretnélek megismerni és segíteni neked.
- De miért?
- Mert részemről ez akár valami komoly is lehet - néz mélyen a szemembe.
Tekintetét hol szemeimre, hol ajkaimra vezeti, majd lassan kezd közeledni felém. Elég bizonytalanul, de az én arcom is megindul felé, majd ajkait enyémekre tapasztja. Lágyan csókol, sokkal lágyabban, mint a múltkor. Gyengéden alsó ajkamba harap, én pedig már épp megadnám neki a bejutást, amikor a ház bejárati ajtaja kicsapódik. Gyorsan elválunk, így az épp kijövők semmit nem láttak. Elpirosodva húzom végig nyelvem hegyét az ajkaim között, majd követve Zayn példáját kiszállok a kocsiból.
- Sziasztok - köszönök, miközben becsapom az autó ajtaját.
- Szia - köszönnek szinte egyszerre, majd Danielle és még egy lány megindul felém.
Danielle két puszival üdvözöl, a másik lány pedig megáll előttem és illedelmesen nyújtja a jobbját.
- Eleanor Calder.
- Daenerys Quenell - fogadom el, majd ő is ad két puszit.
Mosolyogva állok vissza Zayn mellé, aki kezét derekamra vezeti és úgy tol meg kicsit előre. Szemem sarkából hátra pillantok, de csak kacsint egyet és a bejárati ajtóra szegezi figyelmét. Eleanor után lépek be a már ismerős házba, majd dobom le a cipőmet, és a táskamat is felakasztom a fogasra, egyedül a telefonomat fogom a kezembe. A göndör fiú, azt hiszem Harry a nappaliba invitál, ahol mindenkinek meg van a helye, egyedül én állok ott totál szerencsétlenül és zavarban. Niall int, hogy mellette van még a karfán hely, így hát követve Louis példáját helyet foglalok az említett helyen. Mindenki hangosan sztorizgat, nevetgél én pedig csak kapkodom a fejem ide-oda, nem tudom számon tartani mikor ki beszél. Néha felnevetek egy-egy vicces részlet hallatán, de nem igazán tudok hozzászólni a témához. Az egyik nagy nevetés közben Niall a homlokát a karomhoz dönti, mintha ezer éve ismerne. Egy másodpercig tart csupán a meglepődöttség, a helyét átveszi az öröm, amiért ilyen közvetlenek és befogadóak velem kapcsolatban.
- Na vájúhoz! - csapja össze a kezét Niall, miután letörölte röhögéstől kibuggyanó könnyeit.

*direkt írtam így, mivel Angliában a sofőr ül a jobb oldalon.