10. Fejezet: " Szerintem dobd ki a pirosítót"

- Köszönöm, hogy elvittél - mosolygok Zayn-re a házunk előtt.
- Nincs mit. Bírnak téged. Bár elég kellemetlen, ez a sok titkolózás - túr idegesen a hajába.
- Azt szeretnéd, ha elmondanám ki vagyok?
- Csak voltál, és nem igazán. Az egyenlő Liam és az én lebukásommal.
- És az neked is gond? - érdeklődök, mivel nem említett, hogy barátnője lenne.
- Nem akarom, hogy ez miatt egy másik képet alkossanak rólam - néz mélyen a szemembe. Csak megértően bólintok egyet, majd kezem a kilincsre helyezem.
- Aludj jól - fordulok még felé, majd puszit nyomok arcára és ott hagyom. A függöny mögül figyelem, ahogy zavarodottan hajába túr, majd beszáll a kocsiba és elhajt. Én ledobom a cipőm és a konyhába sietek, hátha ott találom Marie-t, de a ház üres. Felhúzott szemöldökkel pillantok a digitális órára. Még csak fél öt, vagyis Marie dolgozik. Egyedül vagyok itthon, és fogalmam sincs mit csináljak. Lassan felsétálok a szobámba, átöltözöm valami kényelmesebbe és laptopommal a kezembe megyek vissza a nappaliba. Amíg bekapcsol csinálok magamnak teát, majd a forró bögrével a kezemben ülök le a gép elé. Egyből a YouTube-ra megyek, és a keresőbe csak annyit, hogy Zayn Malik, mire ezer meg ezer találatot dob ki. Sorra nézem a videókat mind a koncertekről, mind az X-Factor-ról. Ugyanolyan ember volt, mint én most meg már millióan szeretik. Ez elképesztő. Rá kattintok a következő videóra, mely még a bootcamp idejéről. Táncolnak, de Zayn lemegy a színpadról és backstage-ben bújkál. Megmosolygom, amikor azt mondja nem szeret táncolni, és nem megy a színapadra, mert idiótan festene a többiek között.
- Ő sose fest idiótán - suttogom magam elé.
- Kicsoda? - szólal meg valaki az ajtóban. Odakapom a tekintetem, de szerencsémre csak Marie az.
- Áh, mindegy - legyintek, majd lecsukom a laptopom és feállok, hogy megöleljem. Szorosan karjaiba zár, majd mikor elválunk megsimítja az arcomat és a konyhába megy.
- Mit főzzek vacsira? - kiabál ki, mire megtámaszkodom az ajtó kereténél.
- Én nem vagyok éhes. Ma Zayn-ék megtömtek, mint egy kacsát - nevetek fel.
- Megbocsájtottál nekik? - ül le mellém, és kezét a vállamra helyezi.
- Még nem tudom.
Marie csak mosolyog, majd megpaskolva a vállam feláll és a konyhába megy. Figyelmem újra a képernyőre irányítom, és némán figyelem, ahogy Zayn megküzd önmagával. Apró mosollyal a szám sarkában hajtom le a laptop tejetét. A csengő megszólal, mire kényelmesen sétálok a bejáratig és nyitom ki az ajtót.
- Ezt ott felejtetted - nyújtja felém Zayn az ingem.
- Észre sem vettem - veszem el kezéből az anyagot - Köszönöm.
- Jóéjt Daen - mosolyog, majd feldobja a kapucniját, int egyet és ott hagy. Becsukva az ajtót megfordulok és egyenesen Marie szórakozott szemeibe nézek.
- Szerintem dobd ki a pirosítót - nevet fel, én az arcomhoz kapok. Lángol. Remek.